Veszélyes, ha kialakul az ember csőlátása, mert a cipőn lévő kosz által képes vagyok arra a megállapításra, hogy az ember koszos. Fogalmam sincs, hogy merre kellett mennie, és milyen nehézségek jöttek számára, mik a háttérkörülmények, de előítélet általi feltételezéseim már bőven vannak. És kész az ítélet.
Lassacskán leesik az ítélkezés törvényszerűsége. Ugyanis ÖNMAGUNKAT ÍTÉLJÜK EL, ha más felett ítélkezünk. Gondold végig, hogy amiért a szüleidet megítélted, nem te is ugyanazt teszed “véletlenül”?
Meg akar tanítani az Úr szétválasztani az embert a bűntől. Embert szeretni, bűnt gyűlölni. Térjünk hát meg!
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” Máté evangéliuma 7. 1-5.