Nem tudom, mit jelenthet egy gyermek elvesztése. Nem is szeretném megtudni. De ha megértjük a következő példázatot, talán vigaszt nyújthat a gyászban.
Képzeljünk el egy gyermeket, aki sodródik az életében. Nem tud megállni, mintha egy ladikban ülne egy sebes folyón. Folyamatosan halad, ez az idő múlása. Nem lehet megállítani, nem lehet lelassítani, sodródunk vele folyamatosan. Az út végén van két ajtó, és mindenféleképpen döntenünk kell. Az egyik legyen M ajtó, a másik P ajtó.
Ahogy sodródunk, egy idő után felnövünk, és tudunk dönteni szabad akaratból, hogy melyik ajtón akarunk bemenni. Ezt a döntést bármikor meghozhatjuk életünk során. Az D ajtóból nagyon sok van az életben, ez a döntéseink ajtaja. Attól függően, hogy melyiken megyünk be, több ezer is lehet belőle egy ember élete során. Az M ajtó mögött örök boldogság van, a P ajtó mögött örök szenvedés. Mi melyiket választanánk gyermekünknek? Természetesen az M ajtót. De élete folyamán a döntéseket majd ő fogja meghozni, és nem mi, tehát lehet, hogy ő a P ajtót fogja választani. Mi nem tehetünk semmit, de Isten igen!
De nézzünk a gyermek életét:
Láthatjuk, hogy az élete folyamán több döntést meg kellett hoznia, és az D2 ajtónál választhat, hogy a P fele menjen vagy az M felé. Tehát ha tudjuk, hogy ő az életében úgy fog dönteni, hogy a P fele veszi az irányt, és tudjuk, hogy ott örök szenvedés vár rá, akkor mit tegyünk? Mit csinálnánk?
Azt vajon tudjuk-e, hogy a piros fonal előtti életszakaszban automatikusan az M ajtón megy be az ember…?
Mi hogy oldanánk meg?
Tegyük fel, hogy a példa szerinti emberünk egy autóbalesetet szenved a bordó vonal előtti életkorban. Ha akkor hal meg, az M ajtón megy be, ha túléli a P ajtó felé megy majd az élete, mert tudjuk, hogy olyan döntéseket hoz majd meg. (Tegyük fel, hogy mi felülről látjuk az életét, ahogy Isten is.)
Mit tennénk Isten helyében? Ha tudnánk úgy alakítani az eseményeket, hogy az autóbalesetben ne haljon meg a gyermek… De ha ezt megoldanánk, hogy túlélje, akkor tudjuk, hogy az élete a P ajtó felé menne, Istentől elválasztva, az örök szenvedések között… Nagyon nehéz kérdés…
Hitem szerint Istennek legfontosabb a mi boldogságunk, és az, hogy örökké az M ajtó mögött éljünk, mert ott öröm és boldogság van! Sajnos néha megengedi, hogy az emberek meghaljanak ilyen autóbalesetekben ’idejekorán’. De nem Ő okozza a balesetet! Nem örül neki, hogy ezt történt! Ő is sír és szenved! De előre látja az idő alakulását, és látja, hogy mi lett volna… Ezért úgy dönt, hogy megengedi, hogy így alakuljon, nem lép közbe! Azért, hogy örök boldogságban legyen a gyermek!
Tudom, nagyon nehéz lehet egy gyermek elvesztése, főleg ha még csak pár éves. De gondoljunk arra, hogy ő bement az M ajtón! És már a mennyországban van örökké, boldogságban és örömben! Lehet, hogy itt a földön nem tudott leélni 60-70 évet, de a Mennyországban leél 6-7000, sőt még sokkal több évet is!
És tudjuk, hogy Isten is sír, mikor a gyermek meghal! De a Mennyben már ünnep van az érkezésekor! Ünnepelnek, hogy még egy gyermek odakerült, megmenekült! Elkerülte a P ajtót, ahol örök szenvedés, és örök kín várt volna rá!
Tehát, ha ilyen tragikus dolog történik velünk, ne csüggedjünk! Gyászoljunk a halál miatt, de ünnepeljünk az örök boldogság miatt! Ne Istent hibáztassuk, hanem adjunk hálát neki, hogy Ő ilyen jó, és mindenkivel egyen-egyenként törődik! Az Ő törődése az, hogy a Mennyországba, az örök boldogságba kerülhetünk! Bízzunk Benne, mert Ő „az irgalom Atyja és a minden vigasztalás istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket”*.
Az Ő kegyelme az, hogy van még esélyed neked is az M kaput választani, ha elfogadod személyes megváltódnak Jézus Krisztust, így nem vagy örökre elválasztva sem az Istentől, sem a gyermekedtől.
/Remélem, sokaknak tudtam segíteni ezzel az írással./
* Az idézet a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájából származik (Pál második levele a korinthusiakhoz 1,3)
Leave A Comment