Egy álom leírása…

 

Bementem egy sötét helyre, elkezdtem beszélgetni egy lánnyal, akiről később kiderült, hogy egy 8-as szintű boszorkány… J

Úgy alakult a beszélgetés, hogy kihívtuk egymást egy csatára, egy párbajra: ő használja a 8-as szintű boszorkánytudását, én pedig megmutatom, hogy Jézus Krisztus nagyobb úr mindennél és mindenkinél.

Kérdeztem, hogy kezdhetem-e én. Igent mondott. Sokan voltak azon a helyen, sokan kezdtek el minket nézni. A helyszín a saját helyük volt, egy okkult, mágiával teli hely, egyedül csak én voltam ott, aki Jézust képviseltem…

 

Én kezdtem a párbajt… „Jézus Krisztus, kérlek, mutasd meg az erőd! Jöjj, Istenem Szellemeddel, és töltsd be a helyet a te jelenléteddel! Jöjj Szellemeddel, mutasd meg az itt állóknak a te jelenlétedet, békességedet, és örömödet, tisztítsd meg a helyet és az itt állók szívét mindentől!” Erre egy ember földre esett, és elkezdett kiabálni, mert megszabadult valamitől…

 

Jobb oldalon volt egy fiatal férfi, valami baja volt, nem tudott beszélni. Amikor beléptem arra a helyre, vele is próbáltam beszélgetni, de nem tudott beszélni, így született, mindig csak papírra írta le, amit mondani akart … odafordultam … „ Jézus nevében nyelv, neked szólok, gyógyulj meg!” utána a fiúnak szóltam: „Nyisd meg a szád és beszélj!” Ő próbálkozott, és végül beszélt! Sokan elcsodálkoztak!

 

Ismét az első imához hasonlót mondtam: „Istenem, mutasd meg erőd! Jöjj Szellemeddel, és hozz szabadulást!” Most másik két ember esett földre, és ordítottak, rázkódtak, miközben megszabadultak… sokan megrettentek, félelem támadt bennük.

 

A nagy szoba végén volt egy ajtó, az ajtó irányába kiáltottam: „Jézus Krisztus nevében neked szólok halott, kelj fel! … Neked szólok, gyere ki!”

Majd kijött egy fiatal lány, akit bent fektettek le a szobában, mert halott volt. A fiatal lányról később kiderült, hogy annak a boszorkánynak a testvére, akivel párbajoztam!

 

Majd kijött a szobából egy férfi! Ő volt a vezető, 10-s szintű… J

Sokan megijedtek, hogy most itt mi lesz. Sokan mondták nekem, hogy végre megérkezett, vajon őt is ki merem-e hívni?!

 

Közben valaki megkérdezte, hogy én hányas szintű vagyok. Azt mondtam, hogy 1-es szinten vagyok! Sokan kinevettek, de én mondtam, hogy nálunk ez a maximum, mert vagy Jézus tanítványa vagy, vagy nem!

 

Még egyszer imádkoztam, hogy „Jöjj Szellemeddel, Uram, és töltsd be a helyet!” Újra imádkoztam örömért, és sokan elkezdtek csak úgy nevetni, és öröm, boldogság járta át a helyet. Kértem az Urat, hogy nyilvánuljon meg a jelenléte fizikálisan is, ekkor füst jelent meg a terem alján, és lángok csaptak ki a plafonból, és mindenhonnan a falakból is, olyanok, amik nem égettek meg semmit és senkit, csak látszódtak.

„Ez az én Istenem ereje!” – Kiáltottam!

 

Elkezdtek odajönni hozzám, és imádni engem. Leborultak, csókolgattak. Elszaladtam közülük, felálltam egy kis asztalra, és elmondtam nekik, hogy én nem érdemlek dicsőséget, mert ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Egyedül Jézus Krisztust illeti minden dicsőség! Elkezdtem beszélni nekik arról, hogy Jézus mit tett a kereszten, elmondtam nekik az evangéliumot.

 

Az emberek sorra döntöttek úgy, hogy Jézust választják, befogadták a szívükbe, mint Urukat. A boszorkány és a vezetője is megtért.

 

Isten Királysága győzött, mert Jézus Krisztus nevére minden térd meghajol!