Az egyik templom romos, beesik az eső, falairól hiányzik a koszorú, mely összetartja.
A másik templom tataros, van benne élet, biztonságot és békességet ad még másoknak is.
Dávid Király imádsága:
“Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem.” I.Krónikák 17.16-17.

Nincs kisebb vagy nagyobb értékű ember, csak olyan van, aki optimista vagy pesszimista. Olyan, aki tisztában van saját képességeivel, adottságaival és olyan, aki túl- vagy alábecsüli magát. Olyan, aki már megtalálta Istent, és olyan, aki még nem. Olyan, akinek van mennyei látása saját jövőjét illetőleg, és olyan, akinek nincs.
Dávid Királynak volt látása, neked van?
Mindegy, hogy milyen állapotban vagy most!
Térj meg, és vedd el a látást az Úr Jézustól saját életedre nézve, és megtapasztalod, hogy tényleg épül az a ház, mely a saját tested, lelked és szellemed. Neked “csak” a saját részed kell megtenned, és az Úr végzi a többit.
Egy idő után észreveszed, hogy másokra is kezdesz úgy nézni, hogy Isten mivé szeretné formálni őket.