Van olyan típusú ember, aki saját falai között érzi magát, mint egy kinyílatlan virág. Be van zárkózva. Érzékelésében eltompult. Az igazság és a hazugság fiókjában a dolgok keverednek az élettapasztalat és a sérülések alapján. Egy védekező álláspontra van berendezkedve. Ha valaki közelebb érkezik hozzá, nem biztos, hogy kellemes lesz a fogadtatás, hanem inkább kellemetlen szúrással előzi meg az esetleges bántásokat. Nem akar újabb sérülést, fájdalmat, ezért előbb reagál – sajnos negatívan.
A másik típus a kinyílt, megelégedett típusú ember, aki megtalálta saját magát, – küldetését, rendeltetését – meggyógyult és kinyílt.
Ha az első típusúnak érzed inkább magad, akkor gyógyulásra van szükséged, melyet csak Jézus adhat meg a Te lelkednek. Ez egy folyamat, és nem egy pillanat. Magadtól nem tudod megtenni, csak Jézussal. A probléma csak az, hogy Jézus sem tudja megtenni nélküled, viszont meg akarja tenni VELED EGYÜTT. Valószínűleg szükséged lesz emberi segítségre is, hogy támogasson, bátorítson az úton. A legnagyobb akadályod a saját büszkeséged, melyet csak Te tudsz legyőzni, félretenni.
A kinyílás csak tiszta víz és napfény hatására lehetséges, melyeket Jézus Krisztus adhat meg a Szent Szelleme által.
Amire a legnagyobb szükséged van, az Atya feltétel nélküli, apai szeretetére, mely azoknak adatik meg, akik behívják Jézust a szívükbe, és megteszik életük Urának és Megváltójának. (Jézus az út az Atyához)
A kérdés csak az, hogy Te már az Isten Gyermeke vagy-e? Ha igen, akkor a gyógyulás alapfeltétele elérhető számodra.
A Bibliában van egy rövid imádság, melyben az érintett felismerte saját határait, korlátait és azt is, hogy egyedül nem boldogul:
“Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. ” 1. Krónika 4.9-10.