A kereszt függőleges szárához négy csavarral van a vízszintes szár hozzá erősítve.
Pont ilyen a saját akaratom alárendelése Jézus akaratának. A metszéspont az életemben, amikor elképzeléseim, vágyaim, kéréseim találkoznak Jézus akaratával, szívével.
A csavarok becsavarása fájdalmas, a bűnnek vérig való ellenállással jár. Odacsavarozom a saját hústestemet (bűnös emberi természet), énemet a keresztre, és azt mondom, hogy “Uram, legyen ahogy Te akarod, mert elhiszem, hogy az a jó nekem”.
Sokszor csak kicsit tudok rajta húzni, mert lemondással, elengedéssel jár.
Az eredmény, a felszabadítás a kárpótlás viszont újabb erőt ad ahhoz, hogy újra húzzak a csavarokon, és még szorosabb legyen Jézussal a kapcsolatom.
Lassacskán rájövök, hogy az új dolgok megkapásához a régi elengedésére van szükség.
“Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róma 12.1-2.