A Belvárosi Gyülekezet hajója péntekenként/szombatonként kifut a kikötőből, hogy éjszakai halászatba kezdjen. Várunk a legénység soraiba!
Ez a szolgálat nem csak arról szól, hogy hány ember fog itt megtérni. Nem csak arról szól, hogy mi, egymás testvérei gyakorlatban is megszeretjük a másikat. Mindezek előtt, ennek a szolgálatnak van egy nagyon fontos, ki nem mondott része, az, hogy ott vagyunk, hogy rendelkezésre álljunk. Nem csak az Úrnak, hanem az ide “beeső” fiataloknak is.
Dürer-szolgálat indulása óta, túl azon, hogy hirdeti az evangéliumot, összehozta a különböző gyülekezetbe, közösségekbe tartozó testvéreket. A Nagy Parancsolat, hogy menjünk és hirdessük, hogy ne rejtsük el, hanem világítsunk, hogy amink van, adjuk- egyszóval a feladatunk végzése közben megláthattuk és megtapasztaltuk, hogy Krisztus Teste tényleg egy. Személyesen is megtapasztalhattam, hogy nem értek, nem értünk mindenhez. És ez csodálatos! Szükségem van Rád, arra, amit Benned ajándékozott nekem/nekünk az Úr! Olyan korszakban élünk, hogy egyre inkább megtapasztaljuk: mennyire kiegészítjük egymást.
Nem tudom, hogy mikor, melyik Dürer-esten, de előbb-utóbb be fog hozzád/hozzám esni, lehet tán részegen, kótyagosan, csapzottan valaki, akivel elkezdesz/elkezdek beszélgetni, és akiben meglátod/meglátom, hogy Ő – bár még nem tudja- az Atya gyermeke. Őket várjuk: a fiakat, és amíg megérkeznek, addig is ott leszünk.
Köszönöm mindazoknak, akik erre odaszánják magukat és legyetek nagyon áldottak.
Dombó Zsolt, pásztor (Belvárosi Gyülekezet)
