Amikor rohan az ember, előfordul, hogy a rossz irányba közlekedő villamosra száll.
Az első megálló a karrier, melyben megvalósíthatja önmagát. A második megálló, melynél csak lassít, az élettárs, mely időközben kialakul/átalakul egy családos emberből a munkahelyen. Utána a ház/lakás. Az ember pedig már igen messzire elért és folyamatosan a befolyásoló körülményekre nézett, önmagával volt elfoglalva, hogy minél elfogadhatóbb, fontosabb, sikeresebb legyen. Megérkezik a következő megállóhoz, mely nagyon fájdalmas, és az első hosszú elgondolkodás itt kezdődik. “EGYEDÜL LETTEM, MIT RONTOTTAM EL”. Elkezd gondolkodni, hogy lehet, mégsem lett volna olyan fontos feláldozni mindent csak azért, hogy mindene meglegyen, és közben mindent elveszítsen.
Ebben a megállóban van lehetőség a döntésre, hogy utazik tovább, vagy leszáll, átszáll, visszafordul.
Jézus ma is vár, hív, szólít.
Ha akarod követni, félre kell tenned a büszkeséged és azt mondani, hogy “SEGÍTS, MERT SZÜKSÉGEM VAN RÁD!”