Uram,

Te jó vagy. Nem az vagy, akinek képzeltelek még annak idején, amikor homályban éltem, magam által emelt falakba zárva. De te, te felnyitottad a szemem. Uram, nem szeretnék kiesni a te jelenlétedből. Hordozni akarlak magammal, bár néha félek, nem bírom el azt az óriási szeretetet, ami felemel. Istenem, engem néha megijeszt, hogy mit tervezhetsz velem. Te látod az én szívem. Látod az összes hamisságot, elrejtett keserűséget. De látod a lehetőségeket is, amiket én nem látok még vagy nem merek. Adj nekem erőt Atyám, áldj meg a békességeddel.

Az egyedüllét riasztó. Sosem szerettem egyedül lenni, mindig kellett egy ember, akivel beszélhetek, egy film, könyv bármi, ami nem teljesen én vagyok. Sosem kedveltem magam annyira, hogy elviseljem a társaságom hosszú távon. Istenem, hogy félhetek tőled? Hogy gondolhatom, hogy ijesztő vagy? Milyen hazugság, milyen gonosz hazugságot ültetett el bennem a Gonosz. Fel szeretnék menni arra a hegyre, ahol vagy, Uram. Bennem lakozol, miért fedlek el mégis? Kiáltok hozzád, hol vagy Atyám? Érezni a jelenléted többet jelent, mint bármi, amibe eddig menekültem. Körbe értem és meghaltam – így lettem meg mégis. Mégis egy ember kellett hozzá. Mégis egy szerelem kellett a teljességhez. A te Fiad kellett, te kellettél Jézus, a te szerelmeddel vége az örök bizonytalanságnak, vége a bátortalanságnak, hiszen egy győztes oroszlán él bennem, és nem hallgathat tovább!

Elég volt a félelemből, Uram, vedd el tőlem a gonosz játékát! A szívem rádobban, hogy mi az igazán fontos dolog. Te vagy az. Amikor nem veled foglalkozom, megkeseredem, és gyanakvó leszek, önző. A te igazságod és jelenléted viszont tisztává tesz és megőriz engem. Akkor vagyok igazán boldog, mert nem is lehetek másképpen. Hogy is várhatnám a teljességet halandó emberektől? Hogy is várhatnám valamitől, hogy felszabadít, ami nem tőled van, Uram? Kívül rekedt a világ, mert rájöttem, hogy az én burkom az a világ burka. Ők még mindig benne élnek. Látom őket, homályosak, és mint a robotok élik mindennapi életüket. Hol van a tűz? A szenvedélyt alulértékelik, és mélyen belesüllyednek a középszerűségbe. Mindenáron a teljességet kutatják, téged elutasítanak. Aranyhalak csupán az akváriumban. Mire rájönnek valamire, a következő körre elfelejtik, és kezdik elölről. Önmaguk körül pörögnek. De te kiemeltél engem Istenem, hogy a végtelen tengerben ússzak veled át az öröklétbe.

Minden ígéreted beteljesíted. Szavad örök és szívünkbe íródnak parancsaid. Te teremtetted a világot, te teremtettél engem. Gondod van rám születésemtől kezdve. Semmi sem elég erős ahhoz, hogy elválasszon tőled. Azért lehetek benned teljesen szabad, hiszen te vagy az Apám. Hiába tölti el félelmekkel a Sátán az én szívem, egy ujjal sem nyúlhat már hozzám, csupán rémképeket vetíthet felém. Add, hogy ne halljam meg a suttogását, ne lássam a megtévesztő képeit! Hazugsággal és kételyekkel elcsal tőled, elcsal az ösvénytől, rövidebb utat akar mutatni, de Uram, te tudod, hogy milyen hosszúnak kell lennie az útnak, és az egyenes a legrövidebb. Te sosem vezetnél engem sötétségbe, még ha néha egy próba annak is tűnik. De tudom, hogy te ott vagy velem, és szurkolsz, hogy sikerüljön. Ti vagytok az én igazi családom. Meg kell, hogy tanítsatok biciklizni, mert különben hogyan jutnék el bárhová? Azt érzem Uram, hogy most nevelsz fel arra, hogy már nem fogod a biciklit, hanem megnézed, hogy mit tanultam eddig. Ilyenkor azonban hajlamos vagyok arra, hogy megijedjek, és keressem, hogy hová lettél, majd elvesztem az irányítást, és elesem. De te azonnal ott teremsz, Uram, mint bármelyik Apa, ha a gyermeke felkiált hozzá, hiszem sosem tűntél el teljesen, ott mész előttem, és mutatod az utat. Add Uram, hogy megnyíljon az én szemem a te Szellemed vezetésére! A bölcsesség valóban az utcán kiált, én meg akarom hallani, behívni magamhoz, hogy velem legyen mostantól. Fegyvereket adtál a kezembe, Uram, amivel harcolhatok melletted. Mik azok? Meg szeretném látni mi az, amivel a legjobban szolgálhatlak téged. Mire adtál nekem készséget, Uram? Tisztítsd meg, és láttasd meg velem ezeket Istenem!

Tüzet gyújt bennem a te szereteted. Azok a próféciák, hiszem, hogy Tőled valók. Kérlek, adj nekem látást, hogyan adjam tovább azt a szenvedélyes tüzet és szeretetet, amivel eltöltesz engem időről-időre. A bölcsesség segítsen ezt megtartanom, hogy Benned éljek. Ne abból éljek, amit fizikálisan látok, hanem a Mennyből, Belőled éljek. Ez a szabadság, Uram, én ebben vagyok boldog! Amikor veled foglalkozom, az nem hiábavaló! Minden mást betöltesz, legyen erre hitem, hiszen ezt ígéred az Igédben. Ne engedjek a világ nyomásának, hogy megmondják, mi az, ami hasznos, hogy hogy kell eltöltenem az időm. Nekem veled kell időt töltenem, hiszen minden energia Tőled van! Az én erőm Tőled van. Az én nyugalmam Tőled van. Az én szeretetem Tőled van. Az én türelmem Tőled van. Bele akarok lépni az áldásaidba, Atyám, ne menjek el mellettük, nyisd meg az én szemem!

A világ azt mondja, dolgozz-dolgozz-dolgozz, majd vásárolj-vásárolj-vásárolj, és boldog leszel, ha mindened meg van. Te azt mondod: veled foglalkozzunk, és minden szükségünk betöltöd. Azt mondod: adj és adatik. Minél többet adsz, annál többet adnak neked, annál többet bíznak rád. A javaink megőrzésre bízod ránk, Atyám, hogy hogyan gazdálkodunk vele. Ez igaz egy anyagi áldásra és igaz a lelki ajándékokra is. Bölcsességgel mutasd meg, Atyám, hogyan növekedjek ebben! Mi a te terved? Mivel minden a tiéd, azzal én jól akarom bánni. Nekem semmim sincsen, csupán amit rám bízol Uram. Én azzal hűséges akarok lenni. Azt szeretném, Atyám, ha büszke lennél rám, amikor majd a végén megállok előtted. A jó és hű szolga szeretnék lenni.

Köszönöm a kegyelmet. Köszönöm, hogy időről-időre megfrissítesz abban, hogy ezt nem kell kiérdemelnem, ez egy ajándék. Az ajándék lényege, hogy nem érdemlem meg. Te mégis adod, mert ilyen vagy Uram, maga vagy a kegyelem és a szeretet. Nem akarok engedni a világ befolyásának, ami alábecsüli a szeretetet vagy csupán rózsaszín teljesítmény alapú látszatszeretetet generál belőle. Nem a semmiből jöttünk. Nem a semmibe tartunk. A szeretet az, ami működteti az egészet. A teremtés – puszta szeretet, a kegyelem- szeretet, az áldozat –szeretet, mi lehet nagyobb szeretet annál, minthogy Jézus az életét adta azért, hogy én is élhessek? Csupán azért, mert szeretsz minket, mert a gyermekeid vagyunk, kész voltál arra, hogy meghalj értünk. Az én bűneimért. Az én ma is elkövetett és holnap is elkövetett bűneimért. Mert nem nézel rá, mert kifizetted az árat. A számlám törölték, nekem már nem kell a keresztre mennem. És miért tetted ezt? Talán, mert nincsenek elegen a Mennyben? Vagy, mert nem tudnád megcsinálni, hogy tökéletes embereket teremts, szabad akarat nélkül, minket pedig eltörölj? Meg tudnád. De a szeretet mégsem tehet ilyet. Mert a szeretet nem tehet mást, csak adhat. Amit pedig adott, nem veszi vissza. Ilyen vagy, Uram, ilyen az én Istenem. Büszke vagyok arra, Uram, hogy téged tarthatlak Atyámnak. Nem egy távoli trónuson ülő akárki vagy, aki adott pár parancsot, aztán éljünk, ahogy akarunk, majd a végén jól eléget minket, ha rosszak voltunk. Te lejöttél a Mennyből, mert ekkora érték vagyunk a szemedben. Közöttünk éltél, és megszabadítottál minket saját magunktól, hogy te élhess bennünk – hogy a szeretet élhessen bennünk.

Annyira szeretnélek ismerni, Uram. Annyira szeretnék közelebb kerülni Hozzád. Oda ülni a lábadhoz, mint Mária, és csak hallgatni Téged, csak szeretni Téged, és engedni, hogy szeress engem. A lelkem annyira kívánná, hogy akkor éljek, amikor Jézus eljött, hogy szemtől szembe láthassalak, érinthesselek, beszélhessek Veled. Viszont hit által ez megadatott nekem. Add, Uram, hogy ne értékeljem ezt alul! Hiszen boldogok, akik nem látnak, de hisznek. Várom a napot, amikor meglátunk Téged, hogy onnantól kezdve örökké Veled legyünk. El se tudom képzelni azt a boldogságot, ami a Mennyben van, Uram. Milyen lehet Veled lenni minden nap úgy, hogy sosem esünk ki a jelenlétedből. Milyenek leszünk, amikor már nem lesz bennünk többet a bűn?

Úgy vágyik minden ember a szeretetre, mégis elutasítanak Téged. Pedig nálad senki sem tud jobban szeretni. Nincs még egy olyan kegyelmes és jó szeretet, mint a Tiéd. Nincs még egy olyan szeretet, ami a kereszten függő bűnösnek az utolsó pillanatban kegyelmet ad. „Még ma velem leszel a Paradicsomban.„Várom, hogy ott legyünk veled, Atyám. Hogy ne csak tükör által homályosan lássunk, hanem színről színre. Hogy a töredékes teljessé legyen. De most még itt vagyunk, Uram, még van egy terved az én számomra. Bele akarok állni. Fel szeretnék szállni arra a buszra, ami a te terved útján halad. Hiába tűnik ez túl egyszerűnek, nagyobb dolognak tűnik, hogy én majd legyaloglom azt a távot Érted, és majd megcsinálom Neked. De te azt mondod, Uram, hogy lányom, miért? Engedd, hogy vigyelek. Engedj engem a volánhoz, és megtörténnek a csodák.

Engedlek, Uram.

 

Szeretettel,

Gyöngyvér