A prófécia eredeti hanganyaga a következő videón elérhető angol nyelven:

Az alábbi magyar nyelvű, vázlatos kivonatot Oroszné Takács Gabriella készítette:

Az Istenre való fókuszálás fejleszthető. Az elején Tomi Arayomi apostolnak is nehezen ment, de ugyanúgy fejleszthető, mint bármely izom a testben. Megtanulható, hogy éjjel és nappal az Úrra fókuszáljunk.

Ha nem gerjesztjük fel egyébként bármilyen más szellemi ajándékunkat is, akkor csak egyszer-egyszer használva olyan, mintha a halottat támasztanánk fel.

 

Ha így kezded a napod, olyan, mintha ráhangolnád a füledet az egész nap folyamán. Én mindig azt mondom, hogy ne hagyd el az ágyadat anélkül, hogy meg ne hallanád Isten hangját reggel. És igen, mindnyájunknak valóban fókuszálnia kell.

 

Szűkítjük a látómezőt – mintha zoomolnánk. Hogy ne távoli legyen, ne átfogó, mint egy országtérkép. Meg kell látnunk a leveleket a vékonyabb faágacskákon – részleteket, tényeket, konkrétumokat. Ez a ’Zoom in’ funkció. Hogy ne a teljesség ömöljön a szemedbe, csak a lényeg, ahogy bezoomolunk.

Igen, jól gondoljuk, hogy a prófétálás lényege nem változik, valóban mindig a buzdítás, bátorítás, emelés a célja. Itt most azonban azt szeretném hangsúlyozni, hogy emelett tényeknek, részleteknek, megragadó személyes kis konkrétumoknak is kell lenni az üzenetben, hogy aki kapja, ráismerjen az Úrra, hogy valóban Ő szól. És nagyszerű, amikor valakinek ki kell találnia a prófétai üzenet tartalmát, de jobb, ha olyan világosság, tömörség/tényszerűség van azon, hogy az ember azonnal tudja a prófétai szó alkalmazási területét. Na, erre fókuszálunk.

Ott van a másik irány: mikor annyira közel megyünk valamihez, annyi a részlet, hogy már a látás értelmezésébe zavar be (illusztráció: egy képen a véredények vagy test egy bőrdarabkája felnagyítva? Nem, ez egy falevél erezete -> annyira belezooomolunk egy részletébe a képnek, hogy már nem bírjuk felfogni, mi a kép maga). Így vagyunk sokszor, mikor az álomnak minden pici mozzanatát elmondjuk pl., és már nincs benne semmi perspektíva (látótér). Ez azért lehet, mert nincs tényszerű világosság, vagy megfelelő interpretáció.

Nos, ebből jegyezzük meg: először bezoomolunk, majd újra kizoomolunk. Perspektíva is kell és zoom is. Pl. mit éreztem, miközben mindezeket a részleteket végiighallgattam, megláttam.

Ilyen az isteni intuíció.

Kérdezem: ha nincs világosságod/tömör részleted, hogyan kapsz abból többet?

Mondd Istennek, hogy többet kérsz, több kijelentést, több világos értelmezést, akár hogy másoknak meglegyen ez az ’AHAA’ élménye felőled.

Ámósz 8:11 – FONTOS

Ez az Úr kimondott aktuális szava szükséges, hogy ki legyen bocsátva. Keressük az Európában lévő prófétákat.

1Sámuel 3:1

Annyira ritka volt, hogy nem volt szokványos, mert hiányzott a nyitott vizió/kijelentés. Hadd legyünk megoldás a földön lévő kijelentéshiányra.

 Zsolt 81:11

A megoldás a prófétálás, de nem mint teljesítmény kérdése (nem hogy elég szentek vagyunk-e, elég iskolázottak), jól kinyitni a számat, és az ÚR tölti be. Ez tehát azt jelenti, hogy elérhető, és nekünk pedig késznek kell lennünk rá.

Az Ige azt mondja, hogy kívánjuk, hogy prófétáljunk. Ha nagyobb ez a vágy, mint a kilépés miatti kockázatvállalási félelem belül, akkor csináljuk is.

Jézus a mennybemenetelekor azt mondta, annyi mindent el szeretnék még mondani nektek, de nem vagytok készek rá, hogy elhordozzátok. Amikor én ezt az igeverset először olvastam, úgy éreztem, hogy Jézus henceg, hősködik, hogy ő tud valamit, amit én még nem. Ez nem fair! Hát miért nem modod el? Itt arról szól Jézus, hogy annyi-annyi minden van, amit a ti életetekről el szeretnék mondani, annyi részlet, annyi minden még, plusz dolgok az imáról, az áttörésről. Fel kellett ismernem, hogy nekem fel kell nőnöm ahhoz, hogy súly tudjak elbírni. Meg kell tudnom tartani. Meg kell, hogy legyen a szellemi vázam, ami terhelhető. Még ahhoz is, hogy egyetértsek vele. Megváltozott, hogy hogyan imádkozom. Hogy tégy engem képessé elhordozni, bármit is akarj megosztani itt a földön. Nem csak azt, ami velem kapcsolatos, de bármit is akarsz a földön szólni.

Isten nem csak szócsőnek szán bennünket! Nem csak közvetítő közegnek, amin Ő átfolyik. Ő partnernek akar téged. Aki hordoz, aki tart. Ez olyan formán is igaz, hogy amit sokan csinálnak: na, a prófétai szót átadtam, megyek is akkor tovább – csak arra terjed ki a felelősségem, hogy adjam át a szót, és mehetek is, nem kell tovább ezen aggódnom – akkor figyelj, neked más Bibliád van, mint ami nekem.

Ha van köztetek próféta, legyen benne az én magom. És mivel érzem azoknak a szavaknak a súlyát, imára késztet, hordozom, közbenjárok, felkiáltok az Úrhoz, hogy az Ő szavai igenis teljesedjenek be. Már megragadod ezeket, mielőtt az Úr reggeli szava elérne téged. Szóval ez az együttműködésünk, partneri viszonyunk része az Úrral.

 

Zoom in = ezzel foglalkozunk ma. A panoráma beszűkítése részletekre.

Kérdéssel begyűjtés: bekérés = Zsoltárok 27:4 – Egyet kérek az Úrtól (ami 3-nak hangzik)

  1. kérek az Úrtól mindennap (életem minden idejében)
  2. hogy gyönyörködjem az Ő szépségében
  3. hogy lakhassam az Ő templomában.

 

Atyám, azt akarjuk, hogy képesek legyünk megkérdezni Tőled, amit meg akarunk tudni, és meg is kapni a választ. És azt kérjük, taníts minket, hogyan tegyük.

Ugyanezt olvassuk az Apcsel 9: 11-16. Autentikus kapcsolatban olyasmit kérdezzünk Istentől, amire akarunk is választ, és el is akarjuk azt venni Tőle. Anániáshoz beszél az Úr. Hogy menjen Pálhoz a szemét meggyógyítani.

Ennyit tudunk Anániásról, hogy annyi konkrét pontos infót kap, hogy mit tegyen. A 13. versben kulcs van: Anániás visszakérdez. A rengeteg kijelentés mellett mit mond? Még további infóra van szükségem. És kap is! Ő itt biztosítékot kért és kapott is. Ezt akarja Isten tőled is hallani. Ez valójában a befelé nyomulás: kérdésfeltevés. A legtöbben széttárják a kezüket és tekintetüket az égre függesztik, és csukott szemmel aztán állnak és várnak. Így akarnak kijelentéshez jutni. De ez nem így működik! Tehát hogyan nyomulunk beljebb? Kérdésfeltevés által.

Hogyan kérdezzünk?

Rebeka példája, aki állapotos volt, és Isten elmondja neki, hogy két nép van benned, harcolni fognak egymással, az idősebb fog szolgálni a fiatalabbnak. Együttműködést, megértést, engedelmességet mutat az ilyen prófécia, és békességet hoz, és egy nagyobb/magasabbszintű hitet. Kapott részletet (terhes, ikrek) is és perspektívát is (a nagyobb fog szolgálni a kisebbiknek, 2 nép., stb).

Dávid esetében is ugyanezt látjuk, amikor Saul elől bújkál a barlangokban. Ahogy keresi az Urat, hogy hová bújhatnak, az Úr már alig várja, hogy szólhasson, „igen! Hogy én mennyire vártam, hogy keress, hát persze, hogy van neked biztonságos hely, amit én készítettem!” Ez a perspektíva. Ám ugye általános. Ekkor kell a fókuszálás, menj a Hebron hegyére. Sokszor kell a helyes kérdés, hogy jöjjön is a részlet.

Néha, amikor prófétálsz, kérned kell Istent, hogy egyiket v. másikat, v. mindkettőt adja, enélkül pedig nem kapsz.

Van egy régi, időtálló bizonyságom. Korábban, amíg nem volt gördülékeny beszélgetésem az Úrral, akkor ismertem meg, hogy van a Szent Szellemnek iskolája. Annyira kész ezt megtanítani neked. Egyedülálló 3 gyerekes anya voltam akkoriban. Nagyon nehéz volt számomra, csak vártam-vártam, hogy megérkezzen a csomagom (a repülőtéren), már mindenkié megjött, én meg csak azt kérdeztem, Istenem, most mit csináljak, mit csináljak. És hirtelen, egyszer csak megjelentek a bőröndjeim a szalagon. Nem volt már rajta a védőszalag és a táska üres volt. És látom, hogy mindenem, a fehérneműim, a sminkcuccaim jönnek egyesével kifelé, lehet, hogy a koffer eltörött, felnyílt valahogy. A biztonsági őr elmondta, hogy mi történt, és adott a kezembe egy műanyag fekete szemeteszsákot, hogy abba szedjem össze a saját cuccaim. Na, én ott akkor, csak úgy éreztem, hogy sírni tudnék egyszerűen. Fáradtan, hosszú út után, csak annyit akartam volna, hogy végre hazamenjek a gyerekeimhez, minden nyűg után. Csak annyit mondtam, hogy Istenem, annyira fáradt vagyok, és nem tudom, mit tegyek. És smink felszerelésre is lett volna szükségem, nem azért, mert szeretek vakolni, de tényleg hiányzott sok fontos dolog. Miért mondom ezt most? Ahelyett, hogy mennék haza, el kellett mennem az ottani áruházszerű részlegre. Igazán megpróbáltam szociálisan elfogadhatóan viselkedni, de higgyétek el, 1cm választott el attól, hogy sírni kezdjek. Tehát teljesen biztosan tudom mondani, hogy nem voltam abban az állapotban, hogy valaki felé szolgáljak. Elmondtam, hogy valamennyi alapozóra van szükségem, mert eltűntek a cuccaim, a reptéri eladóhölgy kedvesen mosolygott, bólogatott, majd jól eltűnt. Láttam őt néha erre-arra járni, de aztán semmi, úgyhogy elkezdtem szólongatni, és úgy éreztem, hogy legalább már 15 perce vártam, persze a valóságban ez lehet, hogy kevesebb volt. És amikor visszajött, láttam, hogy üres a keze, nem volt nála az alapozóm. Ó, hát nem hoztam vissza? Ezt kérdezte. Szeretném, ha tudnátok, hogy egyáltalán nem éreztem kegyelemmel teljesnek magam abban a pillanatban. Megint látom, hogy a hölgy elindul, jár-kel ide-oda, még mindig nincs nála a make up-om, és mi van? A keze ismét üres. És nem kér elnézést. És akkor már megkérdeztem, hogy van valami, amiben segíthetek, valaki esetleg ezt az üzletet jobban ismeri, hogy mi hol van benne? Óh, nem-nem, csak hadd nézzek körül még egyszer – felelte. Ahogy pedig ezt mondta, hallottam, hogy az Úr Szelleme ezt mondja nekem, a kapcsolatok területén neki az Úr egy jobb személyt készített az ő számára. Semmi nem volt bennem, ami kész lett volna szolgálni ezzel. Nem is volt hosszú/részletes szó az Úrtól, ahogy mondjuk azt én már megszoktam, vagy ilyesmi. Hát mondom, nem kapom meg az alapozóm, amíg ezt el nem mondom. Na, ennyit mondtam a hölgynek: Figyelj, keresztény vagyok, és úgy hiszem, Isten ezt mondja neked, hogy a kapcsolat területén Istennek jobb embere van a számodra. Ez a hölgy nagyon el kezdett sírni. És hát szoktam mondani, hogy vannak, akik szépen sírnak és vannak, akik nem. Na ez a hölgy nem. Zokogott, hüppögött, alig kapott levegőt. Én álltam, próbáltam nyugtatgatni őt, és noha siettem, ez most még inkább elvitte az időm. De halljátok, mi itt az üzenet? Istennek egyszerűen kellett valaki, aki ott elmondja az üzenetet. Én pedig mondtam Istennek, hogy én már tényleg nem tudom, mi van, hiszen ennyit kaptam, amit elmondtam, többet nem. Kiderült, hogy a helyi gyülekezet vezetőségében szolgál, nem is olyan messze tőlünk egy másik gyülekezetben. Olyanban a prófétai szót nem annyira ismerik el, sőt a mi gyülekezetünkről igencsak rossz állítások hangoztak el, és ez a fiatal hölgy randevúzott a pásztornak a fiával. És hát figyelj, mi volt ennek a lánynak a története, ez valóban szíven találó. Nagyon. Kérdeztem, mi történik. Elmondta, hogy felébred ma reggel, és valóban erős kételyek gyötörték, hogy ez az a kapcsolat, amit Isten készített számára, valóban ez volna-e Isten legjobbja az ő számára. És azt kértem Istentől, Atyám, küldenél hozzám ma valakit, aki megmondja, hogy folytassam ezt a kapcsolatot, vagy lépjek ki belőle. Mert képtelen vagyok látni és hallani téged ezen a területen. Látjátok? Én csupán csak egy hajszálnyira voltam attól, hogy ne adjam át ezt a prófétai üzenetet. Illyen icuripicurira. Ő időt töltött azzal, hogy könyörögjön, kérjen az Úrtól konkrétumot. Megadatott nekem az a lehetőség, hogy lehettem válasz és megoldás valaki másnak az imájára aznap. Vagy: a válasz hiánya vagy a megoldás hiányai is lehettem volna azon a napon valakinek az életében. Na, lehet, hogy most erre azt mondod, ó, persze, hogy akkor, ha te kipördülsz, akkor mást küld az Úr biztosan. De hadd mondjam el: ez a nap vége volt már. Azért szaladgált már körbe, és másoknak nem lett volna ideje ezt az üzenetet átadni.

Miért mondom ezt? Ugye én nem láttam a teljes képet. Csak Isten használni akart engem. Isten azért akar bennünket ilyen helyzetekben bevetni, mert így nem válunk önzővé. Hogy ne mi legyünk a középpontban. Nem is a szolgálatról van itt szó. Ez itt az élet, hogy felszabadítjuk a helyzetben a Krisztust. És hogy vesszük az engedelmességet. Ez olyan nagyon fontos.

Egy másik szemléltető példám is van, hogy aktiváljalak Benneteket, hogy szolgáljatok egymás felé. Egyszer az USA-ban voltam északon. Nagy hideg volt, egy blézerben voltam a gyülekezetben. Át kellett engem vinni, és egy hókotró ment előttünk, ami a havat félretolja az útról, hogy járható legyen. Vittek a reptérre, hajnali 3 helyett egy kicsit később tudott felszállni a gép. Egész éjjel utaztunk, hogy kiérjek, bevállaltuk az ottani pásztorral, és aztán 1 órával korábban sikerült kiérni, mint ahogy kellett, úgyhogy ittunk egy kávét. A barista elkezdte készíteni ezeket, valahogy félreütötte a zaccot, nem sikerült neki, és ott szorgoskodott tovább. Én már majd elaludtam, ezt egy kicsit nehezen viseltem. Kérdeztem, hogy óh, ez új munka? Nem, felelte, ez a kávéház az én vállalkozásom. Ahogy készítgette, másodszor is valahogy félreütötte, ahogy készítette a kapucsinókat, és kiömlött. Azon gondolkodtam, ó, Atyám, hát mi történik itt valójában. És az Úr ezt mondta, beszélni szeretnék vele. Csak ennyit mondott az Úr. Mit tett Isten? Mondjuk kapásból mondhatta volna, ezt és ezt mondd ennek a férfinak. De nem így tett. Azt mondta, beszélni szeretnék vele. Mi is történt itt? Kértem egy bezoomolást: Istenem, mi zajlik itt?  És ne felejtsük el, mindkét szituációra igaz, hogy nem voltak rózsásak a körülmények, se a kedvem, – és mégis ott a készség a partneri/együttműködésre. Tehát így reagáltam, oké, Uram, mit szeretnél megosztani vele? És itt valami hasonló válasz jött, mint előbb: „mondd meg neki, hogy a kapcsolatnak vége. De Én új kapcsolatot fogok adni neki.” Na, gondolhatjátok, hogy egyből beugrott, hogy hát valami tökhasonlót kellett mondanom a kozmetikai cikkes hölgynek is a másik helyen, alig egy hete. Egyből bekapcsolt, hogy na már Istentől nem is tudok újat meghallani, csak újra ugyanazt. A férfi ezalatt elszúrta a 3. adag kapucsínót is, és kiöntötte. Ekkor szóltam: Uram (a férfi megszólítása – ford.megj.), keresztény vagyok, van egy üzenetem az ön számára. Az Úr azt mondja, hogy a kapcsolatnak vége, de egy jobb kapcsolatot fog adni. És a férfi ebben a pillanatban megkapaszkodott lehajolni a sarokban. És meg kell, hogy értsetek itt valamit. Én Texasból jöttem, onnan származom, Californiában nőttem fel, de a szüleim texas–iak, és ha innen jössz, tudod, hogy ha valaki eltűnik a konyhapult alatt, akkor a főfegyveréért nyúl, onnan veszi elő. Jókorát lestem. Előhúzott egy kb. 15 cm magas papírstócot, és lerakta éppen elébem. Azt mondta, hölgyem, pár évet voltam házas, és épp most kaptam meg a válópapírokat. Nem éltem együtt a feleségemmel, mindent megtettem, hogy bizonyítsam, nem voltam házas, nem voltam hűtlen, megtettem mindent, hogy tönkre tegyem ezt a kapcsolatot, de ahogy ezt a kupac válópakkot kaptam itt tegnap, évek óta először imádkozni kezdtem, mert rájöttem, hogy az a házasság, amim volt, az egész hátralévő életemet tönkretehette volna, és csak azt imádkoztam magamban, Istenem, most mit kell tennem. Hogy én ebbe most olvassak bele, hagyjam annyiban, mit kell tennem? Erre te bejössz, ezt mondod nekem, és hozod a választ az imáimra. Csak gyorsan elmondom, hogy folyamatosan megmaradt ezzel az emberrel az ismeretségünk, találtunk neki egy gyülekezetet, nőtt az Úrban, érett lett, dicsőítésvezető lett belőle, ma is erősen növekszik, erősen működik benne a prófétaság.

Mindez azért van, mert te és én bezoomolunk, hogy jobban halljuk a részleteket. Az üzenet számomra nem jelentett semmit, de igenis jelentett valaki másnak.

Most pedig nézz körül a chat–mezőben, és válassz ki valakit, hogy be tudj zoomolni rá. Kérdezd meg az Urat: Istenem, kijelentést akarok adni pl. Katy-nek, csak tégy meg ennyit, és írj a nevére, tényleg, csak röviden. Hogy hallj valaki számára az Úrtól. Kezdd el ezeket a kijelentéseket aktiválni! Nézem és olvasom én is. Vállald a kockázatát, aktiváld magad!

Ne csak halld a prófétai témákat, gyakorold is magad bennük!

Őszintén elmondom nektek, hogy én magam a biztonságos otthonomban gyakoroltam a prófétálást. De nem akarom, hogy ti barlangpróféták legyetek, nem akarom, hogy otthon maradjatok. De én olyan erős bizonytalansággal voltam megkötözve, olyannyira a kihirdetésben. Ezért így működött nálam. De tudjátok, imádkozom szellemben és imádkozom értelemmel. Énekelek szellemben és énekelek értelemmel. Addig-addig, olyan sokáig csináltam, hogy az ajkam az Isten kijelentései számára már szokássá vált. Egyszerűen természetessé vált, a szokásommá és minden bizonnyal / valóságosan fejlesztette a kapcsolatomat az Úrral, csak nőttön–nőtt, tényleg. De hiszem, hogy van ennek egy gyorsabb módja is, hogy hogyan tréningeld magad ebben: gyertek a gyülekezetembe, Windsorba, a prófétai gyakorlatokra, minden szinthez van tananyagunk.

Ha valamit ebből a mai 1 órából elvihettek magatokkal, az ez: amikor kijelentésem van az Úrtól, sosem érezzük elégnek. Szóval, ha Isten egy perspektivikus kijelentést ad, akkor be kell kérnem ezt a bezoomolást abba. Ha pedig Isten egy mikrorészletet mutat, kérnem kell a zoom outot (a kép kitágítását teljesebb képpé, komplexebbé), hogy perspektivájában lássam azt. Mindez pedig nagyobb megértést eredményez arról a prófétai szóról, kijelentésről, amit megosztasz a másikkal.