1000 C fok. Ennyi kell hozzá meg egy kalapács a Mester kezében.
Ebben az állapotában minden felesleges leég, kiég, jól formálható, alakítható.
Az eredmény pedig, hogy a Mester gyönyörködik benne, meglátja a szerszám csillogásában önmagát.
Mások számára hasznos szerszám lesz, tudja miken ment keresztül, és ezért ért meg másokat is. Soha nem felejti el, hogy mi volt az ára annak, ahol most van. A Mester tulajdona, és élvezi, mikor a Mester újra és újra kézbe veszi és gyönyörködik benne.
Időnként azt kérdezi a Mester, hogy “még van egy kis felesleges rajtad, nekem adod?”. Te pedig reszketve mondasz igent, hogy formáljon és alakítson, mert tudod, hogy az eredmény maradandó lesz, igaz fájni fog.
Mikor azt hiszed, már készen vagy, mert régóta kihűltél, akkor újra tűzbe raknak, mert csak ott tud megfelelően alakulni a jellemed.

„Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róma 5.3-5)