Tűzoltás

2009-ben, egy nyári estén a Kopaszi-gáton sétálgattunk a férjemmel. Kellemes este volt, beültünk egy étterembe vacsorázni. Mikor hazafelé indultunk, azt vettük észre, hogy a Duna fölött hatalmas fekete füstfelleg nyúlik át. Komolynak tűnt az eset, hallottuk, ahogy sok-sok tűzoltó közeledik szirénázva Pest déli része felé. Séta közben el is kezdtünk imádkozni, hogy senki ne sérüljön meg a tűzben. A füst viszont egyre csak nőtt, és ez nem hagyott minket nyugodni.

Amikor beültünk az autóba, újra imádkozni kezdtünk. Kértük az Urat, hogy küldje el az angyalait, és segítsék meg a tűzoltókat. Azt is kértük, hogy ne sérüljön meg senki, a tűzoltók is legyenek védelem alatt. Valahogyan biztosak voltunk abban, hogy ketten elegek vagyunk ahhoz, hogy segítséget kérjünk az Atyától, hiszen Jézus megígérte: „…ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én Atyám.” (Máté evangéliuma 18,19)

Az ima után elindultunk hazafelé. Ahogy álltunk ki a parkolóból, észrevettük, hogy abbamaradt a füst, mintha csak elvágták volna a fekete füstoszlopot! Egyszerűen nem volt folytatása. Nagyon hálásak voltunk Istennek!

Másnap ezt a hírt találtam az esetről a neten:

Ahogy a cikkben is olvasható: senki sem sérült meg, pedig egy 200 m² –es helyiség égett! Sőt, a tűzoltók négy gázpalackot is kihoztak épségben! Mi ez, ha nem egy csoda?

Nem tudom, hány százalékban járult hozzá a sikeres tűzoltáshoz az imánk. Elképzelhető, hogy mások is imádkoztak. Azt viszont biztosan tudom (mert már sokszor megtapasztalhattam), hogy Isten nem hazudik, és amit ígér, megtartja! Ima közben tényleg erőteljes volt bennem az az érzés, hogy ketten elegek vagyunk! Sajnos Isten gyermekei nem mindig hiszik ezt el, vagy nem mindig élnek a lehetőséggel. Pedig  „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab levele 5,16), Istennel tényleg minden lehetséges, akár még a tűzoltás is!